Nemesi rang

A nemesség befolyása korábban nagyobb volt. Ennek ellenére a nemesi cím és a nemesi rang még mindig visszhangos pompával bír. A nemesség iránti érdeklődés továbbra is nagy. A pletykalapokban a nemesek egész oldalakat töltenek meg tetteikkel. De milyen nemesi címek léteznek valójában? Hogyan alakult a nemesség az idők folyamán? Milyen a nemesség rangsora?

A nemesség fejlődése az idők folyamán

A középkorban a nemesség volt a vezető társadalmi osztály. A király vezetésével a nemesek szervezték az egész államot. Minél magasabb volt a nemesség rangja, annál magasabb volt a társadalmi besorolásuk és a jelentőségük. Emellett jelentős különbségek voltak a magasabb és az alacsonyabb nemesség között. A főnemességet a király és a császár, valamint a fejedelmek alakították. A főnemesség tagjai látták el a kormányzati feladatokat, míg az alsóbb nemesség csupán kiváltságos volt. Az alsó nemesség a középkorban nem fizetett adót, és karriert csinálhatott az államban. A köznéphez és a polgársághoz képest a nemesség nagyobb társadalmi részvétellel, a kulturális életbe való beleszólással és bizonyos hatalmi pozícióval rendelkezett.

A középkorban a nemesség hatalmi pozíciója szenvedett. Az idők folyamán a polgárság egyre inkább gazdasági és politikai befolyásra tett szert. A francia forradalom aztán az arisztokrata felsőbbrendűség végének kezdetét jelentette. Németországban a Német Nemzetség Szent Római Birodalmának 1806-os megszűnése már a nemesség elhatalmasodása felé tett lépés volt. Ez több mint egy évszázadon át tartott. Aztán 1918-ban megtörtént a német császár leváltása. A weimari köztársaság kikiáltása és a birodalmi alkotmány elfogadása azt jelentette, hogy a nemesség elveszítette előjogait. Ezentúl a nemesi cím csak a név része volt. A név utótagja ezentúl nem jelentett többé hatalmat.

A különböző rangok

A számos nemesi cím gyakran megnehezíti a laikusok számára az áttekintést. A következő cikkben az összes európai nemesi cím felsorolását találja. Ez a középkortól a modern időkig terjed. A magyarázatok a predikatív címekre és a nemesi predikatívumokra vonatkozó információkat is tartalmazzák. A lista csökkenő sorrendben található. A császártól a nemesig számos nemesi cím létezik.

Császár / cár

A legmagasabb nemesi uralkodói cím a császár. Oroszországban a császárt cárnak hívták; a női uralkodókat Oroszországban caritsa-nak nevezték. A cár leszármazottai a hercegi vagy hercegnői címet viselik. Ez az orosz cárok esetében másképp van. Itt a fiút cárevicsnek, a lányt pedig carevának hívják. A nagyherceg vagy nagyhercegnő kifejezések is gyakoriak a cár leszármazottaira.

A császár megszólítása "császári felség". A leszármazottakat császári felségnek nevezik.

Király

A császár után a király következik. A király a második legmagasabb nemesi cím az arisztokrata hierarchiában. A király vagy a királynő a monarchia legmagasabb méltóságai. A törvényhozói szerep mellett a király a joghatóságról és a végrehajtó döntésekről is gondoskodik. A nemes király tehát minden állami hatalmat egyesít.

A király és a királynő leszármazottait hercegnek és hercegnőnek is nevezik. Amikor az alattvalók közvetlenül a királyt szólítják meg, akkor azt "Királyi Felséggel" teszik. A hercegre és a hercegnőre itt is "Királyi Fenségként" hivatkoznak.

Főherceg

A főherceg egy nemesi cím, amelyet egy főhercegség uralkodói kaptak. Ezek különösen a Habsburgok vagy az Ausztriai Főhercegség tagjai voltak. A házak leszármazottai szintén főhercegnek számítottak. A megszólítás formája az évek során változott. Kezdetben a cím Durchlauchtigste/r (Legszentségesebb) volt, míg később a Kaiserliche vagy Königliche Hoheit (császári vagy királyi felség) is a predikátum volt.

Nagyherceg

Egy másik herceg az úgynevezett nagyherceg volt. Ez a nemesi cím azokat a fejedelmeket illette meg, akiknek rangja a herceg és a mindenkori király között volt. A nagyherceg tehát kevesebb hatalommal rendelkezett, mint a király, de általában nagyobb befolyással, mint egy hagyományos herceg. A leszármazottakat itt is gyakran hercegnek és hercegnőnek tekintették. Szokás volt a gyermekeket is örökös nagyhercegnek vagy nagyhercegnőnek szólítani. A "legelőkelőbb" címet előtagként használták. Bizonyos nagyhercegségekben, például Hessenben, Luxemburgban vagy Badenben más megszólítási formát részesítettek előnyben. Itt a nagyherceg a királyi felség volt.

Választó

A választófejedelem a Szent Római Birodalom legmagasabb rangú fejedelme volt. A 13. században egyedül a választófejedelmek rendelkeztek azzal a hatáskörrel és hatalommal, hogy döntsenek a római-német király megválasztásáról. A választófejedelem különböző nemesi címeket is viselhetett. A választófejedelmek például földgrófok, érsekek vagy akár királyok is lehettek. A királyválasztó bizottság első összetétele hét választófejedelemből állt. Közülük négyen világi szempontból nemesi címet viseltek, míg három választó egyházi származású volt. A 17. században a számuk kilenc választófejedelemre emelkedett. Később a királyválasztásra összeülő úgynevezett elektori kollégium még tíz tagból is állt.

A Szent Római Birodalom Napóleon általi felbomlása után már csak egy választófejedelem volt. Csak Hessen-Kassel maradt választófejedelem. Jogilag a választó ezentúl egyenrangú volt a földgróffal. Az idők folyamán a választófejedelem címe Durchlauchigste/r vagy Királyi Fenség lett. Ezzel szemben a gyermekeket Kurprinznak és Kurprinzessinnek hívták.

Duke

A hercegi nemesi cím eredete a germán történelemben gyökerezik. A herceg a germánok katonai vezetője volt. Az idők folyamán a herceg olyan királyi tisztségviselővé vált, aki elsősorban katonai feladatokért volt felelős. Az uralkodó herceget "királyi felség" megszólítással illették. A Német Nemzetiségű Szent Római Birodalom felbomlása után a hercegek elvesztették uralkodói jogukat. Ettől kezdve a hercegek egyszerűen uralkodók voltak, és a megszólításuk "Derék Fenség" volt.

Landgrave

A földgróf olyan nemesi cím, amely kizárólag német nyelvű országokban fordul elő. Különösen Türingiában és Hessenben volt számos földgróf. A hesseni földgrófot 1803-ban választófejedelmi rangra emelték. A földgrófok rangban egyenrangúak voltak a herceggel. A leszármazottak a herceg és a hercegnő voltak. Csak az utolsó hessen-homburgi földgrófot nevezték királyi felségnek. Az összes többi földgrófra a Fenség és a Derék Fenség előtagú címek vonatkoztak.

Palatinus gróf

A történelem során a pálosok feladata volt a király és a császár segítése a közigazgatásban. A pálgróf elnökölt a királyi udvarban. A kérelmezőknek a pálgrófhoz kellett fordulniuk, és neki kellett előadniuk ügyeiket. Kezdetben minden hercegségben volt egy palgráf. Később már csak a Rajnai Palatinus Gróf volt, mivel az évek során a legtöbb megyét egy-egy nagy fejedelemséghez rendelték. A leszármazottak itt is hercegnek és hercegnőnek számítottak. A palatinus gróf megszólítása általában "Őfelsége" volt. Kivételesen a Sacheni választófejedelmet "Királyi Fenség" pfalzi megszólítással szólították meg.

Margrave

A 11. század végéig a birodalom határvidékén élő nemeseket markgrófoknak nevezték. Ezt a vezetői szerepet nem dolgozták ki tovább. A Szent Római Birodalomban már nem volt földrajzi vonatkozása a nemesi címnek. A márgrafi nemesi cím inkább a birodalmi fejedelmi hierarchián belüli rangot jelentette. A középkorban a márki a hercegi ranggal volt egyenrangú. A presztízs nem mindenhol volt azonos. Sok országban a margragóf az alacsonyabb nemességhez tartozott. A márgernek nem volt uralkodói funkciója. A megszólítás formája a "Durchlaucht"-tól az "Erlaucht"-ig terjedt: a leszármazottak a herceg és a hercegnő, még az alacsonyabb nemesség körében is.

Prince

A fejedelem különböző területek ura volt. Ha a földet fejedelemségként jelölték ki, akkor a fejedelmek uralkodtak a földek felett. A fejedelmek megszólítási formája a "Nagy Fejedelem Őfelsége" volt. Kevés hercegnek jutott az a különleges megtiszteltetés, hogy Fenségként szólították meg. Az örökös hercegek és hercegnők a hercegek leszármazottai voltak. Néhány esetben a hercegi cím csak tiszteletbeli alapon maradt fenn a történelemben. Ebben az esetben a címmel nem jártak együtt uralkodói vagy hatalmi jogok. Inkább a nemesi cím birtokosa nem tartozott ezen a rangon a magasabb nemességhez. Otto Prince von Bismarck talán a legismertebb ilyen személy.

Báró / Baron

Az úgynevezett címzetes nemesség legalsó szintjén a báró és a báró áll. Ez alatt már csak a nemesek vannak, akikre csak egy nemesi jelző, például "von" vagy "zu" van, de nemesi cím nincs. A báró és a báró egyenrangúak. A férfi leszármazottak viselik a címet, míg a női leszármazottak bárónőnek vagy bárónőnek számítanak. A rokonokat magasnemesnek szólítják, ami megfelel a nemesi rangnak.

Lovag / Nemes / Lord of / Lady of / Countryman of

A rangsor alján a lovagok, a nemesek, a Lord of, a Lady of és a Countryman of állnak. A lovaggá ütéshez az aspiránsoknak számos kritériumnak kellett megfelelniük. A 19. századtól kezdve a lovagok saját nemesi osztályba tartoztak. Akit lovaggá ütöttek, nemesi címet kapott.

Ezzel szemben a "nemes" cím nem volt nemesi cím, hanem csupán nemesi előtag. Ez az egész családra vonatkozott - a szülőket és a leszármazottakat egyaránt nemesnek/nemesnek nevezték. A rangsorban a nemes a lovag alatt áll.

A "Herr" régebben a státuszmegjelölés volt. A Herr von vagy Frau von nemesi megjelölésnek számított. Ezzel szemben egy országban a cím nélküli nemességet Landmannak hívták. Minden alacsonyabb nemesi címet Hochwohlgeboren néven szólítottak meg.