Kis kirándulás

A nemesség eredete és fejlődése

A nemesség történelmi jelentőségéről és fejlődéséről nem mindig lehet egyértelműen nyilatkozni. A nemességet általában úgy tekintik, mint az emberi történelem részét, amely már a korai fejlett civilizációkban is létezett, és társadalmi jelenségként az idők folyamán létezett például az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában, a kínai és japán dinasztiákban, a római és késő római birodalomban, végül a középkorban és az újkorban. Ezt azonban nem sikerült kellőképpen bizonyítani.

Tacitus például az emberek egyenlőségének és az örökös uralomnak egykor uralkodó korszakáról ír, amely csak ennek a korszaknak a végével jött létre. Ráadásul néha feltételezésekre kell hagyatkozni, mert az írott források hiányoznak vagy elégtelenek. Régészeti leletek, például az úgynevezett "fejedelmi sírok" gazdag sírfelszerelései alapján lehet például egy-egy személy magasabb pozíciójára következtetni anélkül, hogy nemesi cím öröklődött volna, és így az uralom társadalmi struktúráiról is lehet valamit mondani.

Az a tény azonban, hogy a nemesi címek állítólag minden iparosodás előtti társadalomban léteztek, szintén vitatott, mivel a feljegyzésekben a nemesi osztály nem mindig különül el érvényesen más magasabb osztályoktól. A "nemesség" fogalma tehát igen heterogén módon értelmezendő, és meghatározása az adott időtől és helytől függ. Továbbá az sem egyértelmű, hogy az európai arisztokrácia a Római Birodalomtól a második világháborúig presztízs alapú egységnek tekinthető-e, vagy olyan társadalmi szerepkörnek, amely az egyes időpontokban eltérő és tartalmában változó.

Általában azonban a nemességről feltételezhető, hogy a társadalomban előkelőbb és nyilvánosan befolyásosabb pozíciót foglal el, amely örökletes és így családfüggő. Ez magában foglalhat különböző típusú felelősséget, például katonai (lovagság) vagy politikai (hivatalos nemesség). A földtulajdon szintén megkülönböztette a nemességet más, szegényebb osztályoktól, amelyeket a legtöbb esetben ők irányítottak.

A szociális felelősségi körök a következőkre oszlottak nemes gyermekek Az arisztokrácia a társadalom legmegfelelőbb osztályának tekintette magát az uralkodásra, amely a legmagasabb erényekre törekedett. Európában ezek túlnyomórészt keresztény eszmékben, például a lovagiasságban fejeződtek ki, de az igazságos kormányzás/felvilágosult abszolutizmus is.

Az erényes, rangon aluli személyeket is nemesek közé emelhették a legmagasabb rangúak. A régiótól és a hatalmaktól függően tehát nemcsak a császár, hanem királyok vagy fejedelmek (mint a Szent Római Birodalomban) is adományozhattak nem nemesi címet nem nemeseknek. Az uralkodó uralkodó Isten kegyelméből származtatta az uralkodásra való igényét, amelyet örökölt, vagy választás vagy vizsga útján kapott. Emellett a különböző világvallásokban az uralmat más dolgok is legitimálták, például az istenekkel való feltételezett különleges kapcsolat (papi nemesség) vagy a dinasztia szentsége vagy istenítése (királyi üdvösség, istenkirály).

A nemesség a kora középkorban és a történelem a késő középkorig

A nemesi címek tipikus európai jelenségek. Számos történész kutatta a nemesi családok történetét. Mégis, a nemesség középkori eredetét még mindig nem értjük teljesen. A korábbi kutatások alapján látható, hogy bizonyos középkori forrásokat a különböző tudósok az idők során egészen eltérően értelmeztek. Az, hogy mikortól kezdve létezett az, amit ma nemességként értelmezünk, ezért vitatott. Vannak azonban közös tézisek, amelyeket újra és újra képviselnek.

A történeti kutatás fontos mérföldköve az 1939-ben megjelent "Die Feudalgesellschaft" (A feudális társadalom) című könyv, amelyet Marc Bloch írt. Ebből kiderül, hogy már a Merovingok és a Karolingok idején, azaz a korai középkorban létezett egy nemesség, amely jelentős földbirtokkal rendelkezett. Bloch közéjük sorolja a Robertinusokat, valamint a Guelpheket, de számos felmenőt is, akik az udvarban vagy az egyházi szolgálat révén csináltak karriert. Bloch leírja, hogyan nőtt tovább e családok politikai befolyása. A hadseregben, de a közigazgatásban is bizonyos családok domináltak.

Egy viharos időszakban más családok váltották fel ezt a befolyást. Amikor a vikingek és más csoportok Kr. u. 800 és 1000 között betörtek Európába, olyan családok kerültek hatalomra, amelyek karddal erőteljesen védekeztek e támadások ellen. Így a nemesi címeket is védelmi eredmények révén lehetett megszerezni. Azoknak a családoknak, akik itt felvállalták a védekezést, nem minden esetben volt nemesi hátterük. Némelyikük korábban még szabadelvű is volt. A korszak nemességét kardos nemességnek is nevezik. De részben a régi nemesi címmel rendelkező elitből is állt. A következő időszakban kiterjedt függőségekkel rendelkező feudális rendszer alakult ki. A nemesi címek biztosították a lehetőséget, hogy ebben a piramisban magasabbra kerüljenek.

A tizenharmadik században egyre több ember rendelkezett nemesi címmel. Még azok is, akik olyan családokból származtak, amelyek kezdetben nem is voltak szabadok, katonai szolgálat vagy a közigazgatás területén bizonyíthattak, és nemesi címhez jutottak. Mindenesetre a tizenharmadik század közepére a megfelelően megkülönböztetett családok már nemesnek tekintették magukat.

A puszta nemesi cím mellett ezt a tudatosságot a státusz bizonyos eszményei is erősítették. A lovagi tornák és a Minnesang hozzájárultak a lovagi erények megalapozásához, amelyek nagy tekintélynek örvendtek a lakosság körében. Mindenkit, aki nemesi címet viselt, azzal összefüggésbe hoztak. Függetlenül attól, hogy valaki az eredetileg szabad és hatalmasok közé tartozott, vagy egy bizonyos teljesítménye miatt került be ebbe a körbe - ettől kezdve az ősnemességhez számított.

De mikor nyerte el a nemesi cím a ma ismert társadalmi jelentőségét?

A XIII. század közepéről származó források egyike a Sachsenspiegel. Ebben azonban a "nemesség" szónak csak egy említése található. A Sachsenspiegelhez létező heidelbergi illuminált kéziratban azonban a két birtokot külön ábrázolják. Tehát két külön gondolt osztályról van szó. Bármikor is feltételezzük a nemesi címek eredetét és jelentőségét - az oklevél keletkezésének idején nyilvánvalóan már rögzített társadalmi tényezőnek számítottak. E csoport társadalmi befolyása azonban az évszázadok során jelentősen különbözik.

A nemesség a kora középkorban

A kora középkorban Germánia uralkodói nagyrészt a korabeli törzsszövetségekben uralkodtak. Szándékosan integrálták őket a hatalomgyakorlásukba. A merovingoknál például még nem létezett a ma ismert nemesség. Ez lassan megváltozott a Karoling Birodalomba való átmenetkor.

Amikor a száliak és a szászok uralkodtak, olyan struktúrákat akartak létrehozni, amelyek a mai Németország egész területére kiterjedtek. Annak érdekében, hogy a törzseken átívelő hatalmi hálózatot hozzanak létre, a törzsi vezetők mellé közigazgatási tisztviselőket, más néven "miniszteriálisokat" neveztek ki. Egy ilyen tisztség kezdetben nem örökletes. A közigazgatási tisztviselők a lovagok és a hozzáértő felmenők közül kerülnek ki.

Mivel azonban a feudális társadalom a státusról alkotott szilárd elképzelésen alapul, ez a hivatal örökletes tisztséggé is válik, amely sok esetben családon belül öröklődik. Ennek a társadalomnak a hivatalnokai nem kaptak pénzbeli javadalmazást. Abban az időben a pénz nem létezett olyan formában, mint ma. Ehelyett földet kaptak, amivel eltartották magukat. Kialakult a középkori élet egyik legfontosabb tényezője: a feudális rendszer.

Nemesség a magas középkorban

A tizenegyedik és a tizenkettedik század között egyre több miniszteri tisztségviselőt neveznek meg. Ez azzal függ össze, hogy a királyok és hercegek vagyonát immár ezek a tisztségviselők kezelik. Finomszemcsés rendszer alakul ki különböző hatalmi pozíciókkal. Egyes nemesi címekkel rendelkező családok egyre nagyobb befolyásra tesznek szert ebben az időszakban. Sikeresen igazgatják birtokaikat, és szuverén igazságszolgáltatást gyakorolnak területükön. Más nemesi címmel rendelkező családok elveszítik hatalmukat, kénytelenek más feudális uraknak alárendelni magukat, vagy maguk is közigazgatási tisztviselőkké válnak.

Az adminisztrátorok részéről is vannak mozgások: A legsikeresebb miniszterek némelyike a hatalmát is örökre kiterjeszti. Tartósan birtokba vesznek földeket, vagy úgynevezett birodalmi hűbérbirtokokat kapnak, amelyek a családon belül öröklődnek. E dinamika során kialakul egy "főnemesség", amely társadalmi elitként jelentős befolyást élvez. Az ezzel kapcsolatos hatalomgyarapodás folyamata csak a 14. században fejeződik be. Ekkor, ebben az időszakban alakul ki konfliktus a központi hatalommal.

A nemesi címmel rendelkező főnemesség most megpróbál bizonyos fokú függetlenséget szerezni a császári és királyi mindenhatóságtól. Itáliában és Németországban ezeket az erőfeszítéseket siker koronázta. Itt az államalakulás nagyrészt szuverén kisebb területek alapján alakul ki. Az eredmény befolyásos palatinátusok, hercegségek és márgaságok foltozata lett. Franciaországban vagy Angliában a történet másképp alakul. Itt lassan központilag szervezett nemzetállamok alakulnak ki. A nemesi címmel rendelkező családok itt is nagy vagyonnal rendelkeznek - de nem gyakorolnak hatalmat az államirányítás felett.

A nemesség fénykora és bukása

Az európai nemesség fénykora a magas középkorban kezdődik és a tizennyolcadik század végén ér véget. A nemesi címmel rendelkező családok társadalmi funkciója folyamatosan változott. Az egyik fontos fejlemény ez: A kora középkorban az uralkodók kormányzati tevékenységük támogatásához elsősorban egyházi méltóságokra és szerzetesekre támaszkodtak.

Ennek oka igen egyszerű: ezek a személyek mind írásban, mind szóban uralták a nyelvet, és a latin nyelvben is jártasak voltak. A XV. századtól kezdve egyre több olyan közembert neveztek ki, aki értett a joghoz és tudott latinul is. Ezeknek az volt a feladatuk, hogy a meglévő nemesség hatalmát megfékezzék, hogy az uralkodók jól tudjanak uralkodni. Nem ritka azonban, hogy munkájukért nemesi oklevelet kaptak, és így maguk is élvezték a nemesi címeket.

Az ilyen családok azonban, mint tisztán "levélnemesek", még nem rendelkeznek jelentős befolyással. Ennek gazdasági alapja csak a földszerzéssel teremtődik meg. A hagyományos nemesség esetében más történelmi fejlemények is szerepet játszanak. A XIV. században a hadsereg a feudális vazallusokon alapuló lovagi hadseregből hivatásos zsoldosokból álló hadsereggé alakul át. Sok, régóta fennálló nemesi címmel rendelkező család gazdasági nehézségekkel küzd. Míg a nagyvárosokban a nagy kereskedőcsaládok egyre erősebbé válnak, addig másfelől néhány régóta fennálló nemesi címmel rendelkező lovagcsalád úgy dönt, hogy rablóbárókká válik. Egyes esetekben ez a városi nemesség nemesedett. Erős családok nemesi címeket kaptak és földet szereztek.