Tianzi cóng Jìnyáng

Leírás

Tianzi

A Tianzi cím szó szerint az Ég fiát jelenti, és Kína számos uralkodója használta, rangtól függetlenül. A kifejezés, amely először a Zhou-dinasztia idején jelent meg, az Ég megbízatásának fogalmán alapul, amely nem tévesztendő össze az isteni jog európai fogalmával, mivel az csak addig legitimálja az uralmat, amíg az jó vagy sikeres. A tianzi mint uralkodói cím a tianxia (szó szerint [minden] az ég alatt), azaz a világ feletti uralkodásra való igényt is szimbolizálta.

Jìnyáng i.e. 497-ben épült, és több mint 2500 éves múltra tekint vissza. Mai nevén Taiyuan, a Kínai Népköztársaság Shanxi tartományának fővárosa, 780 m magasan fekszik a Fen He folyón. A Tàiyuánban található Jinci templomegyüttes 1961 óta szerepel a Kínai Népköztársaság műemlékeinek listáján.

Kínai nemesség

A nemesség a császári Kínában több ezer évig tartó átalakuláson ment keresztül. Az európaiaknál korábban kialakult a feudális rendszer, az ülő közigazgatás és végül az állami rendszer, amely a birodalom kultúráját és társadalmi szerkezetét alakította. A belső és külső átalakulások ellenére a tipikus formák, mint például a patriarchátus, a számos címhez kapcsolódó primogenitúra vagy a legfőbb uralkodó és udvarának központi hatalma megmaradt. Csak a birodalom megszűnésével tört meg a kínai nemesség társadalmi hatalma.

Kína nemesi rendszere az i. e. 1. évezredben, a Zhou-dinasztia idején alakult ki. Konfuciusz a Zhou rítusokról szóló munkájában nem sokkal Krisztus születése után kodifikálta a hagyományos Zhou-dinasztia nemesi rendszerét, amely a kínai nemesi szintek alapjává vált, bár a rendszer folyamatosan fejlődött.

Kína császára

Qin Shihuangdi előtt a Huang kifejezést használták az istenkirályra/felségesre, a Di kifejezést pedig az ősök királyára/császárra. Mindkét kifejezés másként is fordítható, de az általuk jelölt emberfeletti vagy félisteni lény tiszteletét mutatja. Qin Shihuangdi erre a meglévő fogalmi anyagra támaszkodott Kína nyolc eredeti császárának (Három Huang és Öt Di) mítoszaiból, amikor i. e. 221-ben bevezette a Huangdi címet, miután legyőzte az összes konkurens Wangot. Ez azt mutatta, hogy igényt tartott arra, hogy nagyobb uralkodó legyen, mint az előtte lévő wangok; címében a shi is szerepelt, ami az Első Huangdi rangját mutatta. A Di szóösszetevő a Shangdi isteni fogalmához való ragaszkodását is szimbolizálta. A Huangdi cím nem tévesztendő össze a Sárga Császárral.

A Csin-dinasztia végét követően minden uralkodó, aki igényt tartott a Kína feletti általános uralomra, a huangdi címet viselte egészen a Puyi-császárság 1912-es lemondásáig. A külföldi uralkodókból létrejött dinasztiák, mint például a mongolok Jüan-dinasztiája, a huangdi címet is viselték külföldi címeik mellett. Ahogy Európában, például a pápák és ellenpápák esetében, nem volt szokatlan, hogy egyidejűleg több huangdi is hivatalban volt.

A nyugati fordításokban a Huangdi címet általában Kína császárának fordítják, a szó szerinti jelentése pedig valami olyasmi, mint Magasztos isteni.